Komizni és pipálni ér ;D xoxo
„ Az utat, amin jársz, te írod meg magadnak."~M
Nem értettem, hogy mire utalhatott, hisz azt sem, hogy hogyan került bele a
táskámba. Egy dolgot nagyon izgalmasnak éreztem, azt, hogy ki lehet, az az M.
Lehet, hogy egy férfi bár annak nagyobb a valószínűsége, mint hogy egy nő írta.
Ezen gondolkozva megnéztem a naptáramat, ami az éjjeliszekrényemen állt tele és
tele firkával sok-sok színes programmal a lapon. Ahogy bámultam, a szememen
akadt, hogy éppen ma szombat van és társastáncra kéne mennem 10:30-ra.„ Az utat, amin jársz, te írod meg magadnak."~M
- Te úristen mindjárt lekésem! - fogtam a fejemet és az óra felé irányítottam. Éppen akkor ütötte a 10:15-et én meg, mint egy eszeveszett hülye elindultam futva a fürdőszobába, ahol volt egy nagy tócsa és seggre estem. Reflexből a fájós pontra helyeztem a kezem, ami nagyon is fájt. Lassan a kezeimet a fürdőkád szélén támasztottam, így lassan fel is tudtam kelni. Miután felkeltem gyorsan a mosdókagylóhoz mentem, ott elintéztem ügyem bajom, vissza indultam a szobába át vettem egy utcai ruhára ne olyan legyek, mint egy titkárnő. Az óra a 10:23-at ütötte éppen mikor kaptam a táskám és már rohadtam is lefele a rozoga lépcsőn. Ki érve egy kicsit borús volt az idő és langyos szél kapott a hajamba, de nem érdekelt futásnak eredtem, mivel már a helyi járat már elment, így csak kb. 2 utcát kellett át futnom mire kiértem a London külvárosi területére. Ott sok drogos, hajléktalan, fegyveres bandák szoktak lakni többnyire ilyenkor próbálom magam nyugtatni, hogy semmi bajom nem lesz és senki sem áll elém, hogy „Gyere, cicus menjünk be egy kicsit melegedni” címszóval, inkább ezért elkezdtem gyors léptekkel menni. A társas tánc, egy öreg, magas épületben volt ahol kb. úgy nézet ki mintha leszakadna a teteje, de belül egy tér volt, ahol a padló hó fehére volt mosva a téren belül, pedig egy nagy színpad van, ahol éppen rock bandák vagy éppen most újuló zenekarok mentek. Ez volt az első napon, a társas táncon, így nem csoda, hogy csak úgy berúgtam az ajtót és mindenki csak engem bámult mikor beértem.
- Oh, elnézést kérek, csak egy kicsit izgultam. – el kezdtem pirosodni, mint valami piros paradicsom. A srácok, akik ott álltak elkezdtek kuncogni.
- Semmi baj, drágám gyere, állj ide. - mutatott egy helyett a tánctanárnő, ahol közvetlen mellettem állt egy pirosos hajú srác. Oda mentem, a mutatott helyre és ott megálltam, mint Katiba a gyerek.
- Héj, nem kell úgy állni, mint a katonaságon. – szólt oda a szőke. Kifújtattam a levegőt, közben mélyeket lélegeztem.
- Ne, hallgass rá. Amúgy jól vagy-vagy csak ennyire izgulsz? – kérdezte a piros hajú srác.
- Izgulok egy kicsit, de azért köszi. – mosolyogtam rá kedvesen.
- Kérem, figyeljenek ide! - szólt hozzánk a tanárnő. Mindenki oda kapta a fejét.
- Köszönöm! Mutatkozunk be! Az én nevem Sarah Jane. – immár nyugodt hangon szólt és mindenki bólogatott, mint a bólogatós kutya köztük én is. Én kezdtem a sort.
- A nevem Lily Bell. - mondtam egy apró mosollyal arcomon.
- Az én nevem Michael Clifford.
- Luke Hemmings. – szólt a szőke.
- Ashton Irwin a nevem.
- Diana Carter a becses nevem.
- Calum Hood szerény nevem.
- Vilma Stilinski. Csak szólítsatok Vilmi-nek az jobban tetszik. –mondta mosolyogva Vilma.
- Rendben akkor ezen is át estünk. Ha jól tudom, ti azt hiszitek most, hogy majd magatoknak kerestek párt... Ez nagy tévedés, mivel egyik ötöknek nem lesz párja és az majd velem fog táncolni és nem leül és nézi, hogy táncolnak, vagy éppen botladoznak a többiek. Úgy, hogy inkább én választok. Oké. Akkor Ashton te leszel Diana-val, Calum te Vilmával leszel, Lily te Clifford úrral leszel, Hemmings drága te pedig velem leszel. – mindenki a megadott párjával állt össze. Szembe egymással állt mindenki, ahogy Michael és én. Ahhoz képest mikor elnéztem a többieket, mindenki tartotta a távolságot a másiktól, mi pedig vagyis Michael túl közel jött hozzám én meg kezdtem dőlni hátra. Mikor már majdnem esés hátárán voltam Clifford keze csúszott a hátamhoz. Felhúzott és a fülemhez hajolt.
- Kellemes, finom illatod van. – közben éreztem bódító illatát, ami a pulcsijából áradt szét.
- Köszönöm. – súgtam vissza neki.
- Clifford úr nem most van a randizásnak vagy a flörtölésnek az ideje. - mind a ketten a tanárőre meredtünk. Lassan távolodtunk el egymástól bár én egy kicsit élveztem a közelségét.
- Köszönöm! Akkor tehát az első táncunk a bécsi keringő lesz mivel az könnyű. Először is a fiúk távolodjanak el a lányoktól ne, hogy össze ütközzenek. - a fiúk megtettek két lépést hátra mi meg lányok készülő helyzetbe tettük magunkat.
- Rendben! Először is a lányok a bal lábbal hátra lépnek utána persze a jobb lábukat a bal lábuk mellé rakják, és ha ez megtörtént a jobb lábukkal előre lépnek ez olyan, mintha előre hátra hintáznának a lábukkal. – mondta a Jane tanárnő és elkezdte csinálni próbaszerűen, hogy tudjuk mire gondolt.
- Kezdjék! Egy két-há, négy-öt-hat… - mindenki motyogta ugyan ezt és a lábfejüket nézve. Mikor már úgy éreztem megy az alap tánc felnéztem, hogy hogyan megy a többieknek. A fiúk nem a lányok lábait nézték, hogy lépnek, hanem a seggüket nézték, vagyis inkább bámulták. Luke a plafont nézte, hisz a tanárnő segge nem olyan hívogató, mint a miénk. Michaelról nem is beszélve égette a testemet a tekintette.
- Köszönöm hölgyek ügyesek voltak. Most jöjjenek a fiúk! – szólt a tanárnő mi is lányok hátra léptünk én volt az a ki később lépett hátra mikor Michael megfogta a karomat.
- Szépen táncolsz!- súgta a fülembe mély rekedtes hangjával. Álló helyzetbe álltak a fiúk én meg csak köpni se nyelni nem tudtam, amit Michael mondott nekem. Sarah elmondta a tenni valókat a fiúknak, hogyan mit és elkezdték táncolni az alap lépést, közben, ahogy bámultam a színpadot Diana és Vilma összesúgta előttem pár méterrel, közben elkezdtek mutogatni rám, mint valami fertőzőt betegre és elkezdtek kacagni rajtam. Nekem fogalmam, se volt miért nevettek rajtam és mivel nekem nagyon kicsi volt az önbizalmam, így elkezdtem össze húzni magam, mint egy csiga, aki bebújt a házába.
- Köszönöm uraim most álljanak párba a párjukkal és úgy próbálják meg. Remélem menni fog együtt! – reménykedett a tanárnő a hangjából ítélve, mindenki beállt a párjával, egymással szemben.
- Rendben fiatalok akkor első dolog az, hogy egymással szembe néztek a párotokkal én elindítom, a zenét közben maguk majd elkezdenek táncolni rá, vagyis az alap lépésekkel! – tanárnő oda ment a hangszórókhoz és bekapcsolta. A zene francia eredetű, de ritmikus volt. Élveztem minden egyes ritmusát a dalnak. Tetszett. A gondolataimat Michael zavarta meg.
- Nyugodj meg nekem tetszik a ruhád. Ne foglakoz velük ők pedig egy túl sminkezett ribik.
- Várjunk, csak ezt meg honnan tudod, hogy min nevettek? – egy kicsit meglepett Michaelnek a szavai.
- És azt is tudom, hogy neked kicsi az önbizalmad, pedig gyönyörű vagy! – Michael szavai elmereng tettek.
- Öhm .. – pirultam, mint a paradicsom, de annyira, hogy a piros nem is piros volt, hanem vörös. Ilyet még senki az életemben nem mondott, ilyen szép szavakat.
- Hazakísérhetlek majd? – felnéztem rá, szemeiben látszódott a vágy, hogy hazakísérhessen engem.
- Persze. - nyögtem ki végül félénken, hisz úgy ember fia, senki sem kísért haza főleg sötétben, annyi biztos, hogy nekem sem általánosban sem gimiben nem volt egy barátom se.
- Senki sem kísért haza sötétben vagy csak úgy?.. A hangodból ítélve. – mosolygott rám Michael.
- Hát nem. – böktem ki, közben vége lett a zenének és mindenki a tanárnőre meredt.
- Köszönöm a mai órát gyerekek holnap is gyertek el. – küldött ki mindenkit a teremből. Oda mentem a székemhez, ahova ledobtam a táskámat. Michael ott várt az ajtóba. Annyira örültem, hogy valaki haza kísér. Mikor kiléptünk az eső elkezdet zuhogni, az ég dörgött így inkább a sétálásból futás lett. Mikor már 1 utcányi volt hazáig teljesen eláztam és fáztam is. Próbáltam magam melegíteni, közben Michael megtörte a csöndet.
- Itt lakok nem messze nem akarsz bejönni míg, eláll az eső? – végig nézett rajtam én megbólogattam.
Befordultunk egy sarkon ott végig mentünk egy kis úton és megálltunk egy szép kék háznál. A kapu fekete volt, az udvaron egy kis kert és mellette egy kutyaház állt, amin egy kis tábla volt a táblára vésve, pedig „Muke” mellette, egy kis kereszt állt virágokkal.
- Egyedül élek csak szólok. És igen ő volt a kutyám Muke. – fejét lehajtotta én meg megsajnáltam.
- Őszinte részvétem. – szóltam hozzá ő bólintott.
- Tessék, gyere be! – hamiskás mosoly jelent meg arcán én meg beléptem az ajtón be a nappaliba. A nappali gyönyörű volt, közvetlen mellette a konyha, ami piros volt a nappali pedig, fekete. A nappaliból egyenesen felfelé vezetett egy lépcső föl az emeletre ott volt két szoba az egyik lehetett a fürdőszoba a másik pedig, Michael szobája.
- Menjél, fel nyugodtan lezuhanyozni utánad majd én megyek fürödni. Adok majd ruhát és törölközőt is. – elindultam felfelé a fürdőszobába ott, ahogy beléptem levettem ázott ruhámat és be is mentem a zuhanyzóba. Ott megengedtem magamra a meleg vizet, közben dúdolgattam magamba. Hallottam az ajtó nyitást, Michael jött be nem szólt, de az jó volt, hogy a zuhanyzóajtója párás lett és így nem látta meztelen testemet. A ruhát a mosdó kagylóra rakta és csöndben kiment az ajtón. Mikor végeztem kiléptem a fürdőből jól megtörölköztem és felvettem Michael ruháját. Green Day-es póló meg egy pulcsi meg egy alsónadrágot és egy melegítő nadrágot adott. Mikor kiléptem Michael ott áll az ajtóban és szólt, hogy nyugodtan megyek, be a szobájába nem akarja, hogy lent aludjak a kanapén, mert az nem tisztességes. Én csak bólintottam és egyenesen a szobája felé vettem az irányt, ahol tele és tele volt családi képekkel és néhány szuperhősös poszter. A szoba kivételesen barackos sárga volt nem úgy, mint lett a konyha meg a nappali, bár ez barátságosabbnak tűnt. A családi fotón ott volt az édesanya és édesapja, a húga és ő. A háttér egy tengerparton volt. Olyan boldognak tűntek mégis, más éreztem, valami nagyon rosszat sejtettem.
- Igen ő a családom volt. – elejtettem a kezemből a képet és az éjjeli szekrény tetejére eset, de nem tört össze. Hátra néztem és láttam a szomorúságát az arcán, és szemébe a könnyt, ahogy csillogót.
- Őszinte részvétem. – a hangomból ítélve nekem is áthatódott Michael szomorúsága.
- Egy bankrablás áldozatai lettek mikor én csak 15 voltam. – elindult az ágy felé és leült ott mélyeket sóhajtott, nehogy el sírja magát nekem pedig gombóc akadt a torkomba. Oda ültem hozzá és elkezdtem simogatni hátát hadd, nyugodjon meg. Úgy, éreztem hatót bár ez csak kicsit így át öleltem, hogy, éreztessem, valaki itt van mellette és próbálja vigasztalni. Nagy sóhaj hagyta el a száját mikor átöleltem. El távolodott tőlem és a homlokát a homlokomhoz nyomta. Ahogy egymás szemébe néztünk Michael lassan közeledett felém, éppen hogy ajkunk összeért hirtelen magához rántott és megcsókolt. A kezemet automatikusan a hajába túrtam és így még élvezetesebb lett. A kezét végig csúsztatta hátamon és megállt a derekamnál. Átkarolt és csak azt vettem észre, hogy nem ülök semmin, hanem lebegek. Elváltunk, egymástól én ijedtemben ellöktem magamtól és egy nagy zuhanás kíséretébe földre estem. A fejemet vertem be először, így amit láttam perceket az sötétbe borult előttem.
