1. rész - A titokzatos hős

„Egyszer volt hol, nem volt, volt egyszer egy szép hercegnő, aki éppen a palotába sietett. Barna haja szállt a szélben, szoknyácskája csak úgy fellebbent, néhol mikor szelőzőkre lépett, cipője sarka pedig eltörött……”
- Miss.Bell kisasszony, maga hogy képzeli el hogy egy ilyen mesét a „mese”könyvbe rakjunk? Vagy inkább „városi”mesekönyv az ön tiszteletére, erre, mocskos semmiségre??????!!!
-  Nem, kérem Miss.Brown. Csak kérem, ön tudja, hogy….
- Tudom, hogy nem olvastak magának a „szülei” mesét estén ként, mint másoknak, de kérem, ha 3 hét múlva nem lesz az asztalomon az ön cikke, akkor ki rugóm!!!! Azonnal kifelé az irodámból MOST!
- Rendben. - csuklott el a hangom.
Gyorsan kisiettem az irodából mielőtt valamit hozzám vágna a főnököm és egyenesen a fülkémhez vettem az irányt, ahol éppen mindig és minden egyes nap megírom a „kukában” lévő cikkeket. Egy újság író cégnél dolgozom, ahol nap, mint nap robotolok a gépen. Hamar el mentettem a fájlokat, amiket egész délelőtt írtam, így elindultam haza felé. Ki lépve az épületből a friss nyári levegőre, mikor észre vettem, hogy a munkás buszom elindult.
- Hé, kérem, álljon meg! - futás közben integettem a kezemmel hátha észre vesz, de nem vett észre.
- Basszus még ez is. - ütettem magam fejbe, közben lassan elindultam haza fele. Gyalogoltam haza, ami Kb. 5-6 utcányira van innen és későre jár már. Az idő meleg volt, a nap pedig már épp-épp hogy még látszódott. Elkezdtem kutatni a táskámba az MP4-ért, hogy ne unatkozzak, inkább hallgatok zenét, így muzsikára gyorsabban megyek.
                                                                         ***

Már majdnem otthon voltam mikor valaki kést szorított a nyakamhoz.
- Add ide a táskádat te ribanc vagy a torkodat szegem. - egy rabló haragos szavai csatattak a füleimhez.
- Rendben. - csuklott el a hangom, közben próbáltam gondolkozni, hogy szabaduljak, ki de egyszerűen nem ment.
-ADD IDE!- kikapta a kezemből én meg ott, mint egy szerencsétlen összerogytam nyakamat szorongatva néztem, ahogy a kapucnis férfi elrohant a zsákmányával. Lassan csukottak le szemhéjaim mikor hirtelen egy köpeny suhant el előttem és utána nagy sötétség borult….

                                                                           ***
A pihe-puha hófehér ágyamban ébredtem, ahol közvetlen mellettem feküdt a retikülöm. A reggel napsugarai ébresztettek fel, hisz az ágyammal szemben ott volt a terasz, azon kívül meg a zűrős város. Lassan fel emeltem a fejem, hogy megnézem a táskámban minden meg van és csodálkozásomra minden benne volt, de egy kis piros cetli oda volt ragasztva a pénztárcám egyik oldalához, gyorsan leszedtem róla és megnéztem mi van rá írva: „ Az utat amin jársz, te írod meg magadnak."~M